Akik rendben vannak Istenükkel és embertársaikkal

Lukács György kultuszminiszter intézkedése nyomán 1905-ben állami elismerésben részesültek a magyarországi baptisták.

110 évvel ezelőtt Ócsán tartották meg azt a közgyűlést, amelyen testvéreink megfogalmazták és elfogadták az addig is követett hitvallásukat és megszerkesztették az állami elismeréshez szükséges szervezeti és működési szabályzatot. Ezek a dokumentumok „Ócsai hitvallás” néven vonultak be a magyarországi baptisták történelmébe. 2015. április 24-én az ócsai baptista imaházban, jubileumi ünnepség keretében emlékeztünk meg erről a jelentős egyháztörténeti eseményről.

Ócsa települése bevonult a történelembe – így kezdte köszöntő szavait Horváth Zsolt, az ócsai baptista gyülekezet lelkipásztora, aki az ünnepi istentiszteleten számos vendéget köszöntött név szerint is, köztük lelkipásztorokat, országgyűlési képviselőket, a város polgármesterét, határon túli baptista vezetőket és az ünneplő gyülekezet tagjait. Az emléktábla avatással egy-bekötött jubileumi ünnepségén megjelent és felszólalt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.  Durkó István missziói igazgató vezette az istentiszteletet, amelynek kezdetén az ócsai Hajnalcsillag Baptista Óvoda gyermekei és a vasárnapi iskolások, valamint a furulya-zenekar szolgált.

Az ünnepség kezdetén mondta el köszöntőjét Balog Zoltán miniszter. Beszédében kiemelte: fontosnak tartja, hogy erről a történelmi eseményről megemlékeznek a baptisták, kell, hogy ezt tudja meg mindenki és Károli Gáspár veretes szóhasználatát kölcsönözve hangsúlyozta: „ez nem zugolyában lett dolog, ez a nyilvánosságra is tartozik!” Balog Zoltán ismeri a baptistákat és szolgálatunkat, hisz úgy tekint ránk, mint olyan hívő emberekre, akik rendben vannak Istennel, felebarátaikkal és embertársaikkal. Meg van győződve arról, hogy szolgálatunk jobbá teszi az országot. Világossá tette azt is, hogy a szolgálat még az elismerésnél is fontosabb, és ezt az értéket látja a szeretetszolgálat munkájában és az iskolákban  végzett fenntartói munkában is. Vallja, hogy ez által érti meg egyre jobban a közvélemény, hogy miért jó hogy vannak baptisták Magyarországon. Köszöntő beszéde végén a református lelkész-miniszter azt kívánta, soha se feledkezzünk meg fontos feladatunkról, a szolgálatról, de a legfontosabbról végképp ne, amit „egy szükséges dolognak” hívnak. Bár a 110 éve megszerzett elismerésre emlékezünk, mégis mindig tanulnunk kell, nehogy a fontos dolgok a legfontosabbak elé kerüljenek. „Ha a legfontosabb dologról nem feledkezünk el, akkor még sok fontos dolgot fogunk együtt csinálni, együttműködésben kormány, állam és a keresztyén közösségek, ezek között a baptisták. Isten éltesse Önöket!”

Mészáros Kornél főtitkár testvér az Ócsai hitvallásról beszélt. Történelmi távlatokba helyezte a baptisták magyarországi jelenlétét 1523-tól 1873-mon át 1905-ig. Korabeli Békehírnök példányokból idézte fel az Ócsai hitvallás születésének körülményeit. Megemlékezett Lukács György kultuszminiszterről is, akinek kései utódjaként volt jelen köztünk Balog Zoltán miniszter.

Az igehirdetés szolgálatát Papp János egyházelnök testvér végezte a 2Tim 1,12. verse alapján. Megtalált kincsekről beszélt, amelyet őriznünk kell. Elődeink, Udvarnoki András, Csopják Attila és azok az asszonyok is, akik egykor az ócsai gyülekezet alapító tagjai lettek az evangélium kincsét találták meg. Meggyőző beszédében arra buzdította az ünneplő gyülekezetet, hogy ezt az örökséget, az evangélium jó hírét őrizzék és forgassák.

Az ünnepi alkalom fontos része volt az emléktábla avatás, amelyet az ócsai imaház falán Balog Zoltán miniszter és Papp János egyházelnök leplezett le.

Az emléktáblán, amelyen ez olvasható:

„Jézus Krisztus Úr” – Fil 2,11.

 1905. szeptember 15-én e falak között fogadta el

a baptisták közgyűlése az „Ócsai Hitvallás”-t.

 1905/06-os tanévben, ebben az imaházban

működött az első baptista népiskola.

 MBE Országos Közgyűlés

Ócsa, 2015. április 25.

Pardi Félix, a Magyar Baptisták Világszövetségének elnöke, Mészáros Kornél főtitkár és Horváth Zsolt ócsai lelkipásztor, majd Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere helyezett el emlékkoszorút.

A hálaadó imádságokat erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, felvidéki és hazai lelkipásztorok mondtak. Jókívánságait fejezte ki Pardi Félixtestvér, az Európai Baptista Szövetség képviselője, Pánczél Károly országgyűlési képviselő és Bukodi Károly polgármester is, aki „erős és egészséges közösségnek” nevezte az ócsai baptistákat és kijelentette: „a gyülekezet nélkül szegényebb lenne a város.” Befejezésül a Feltámadt Hőst dicsérte énekével a gyülekezet.

Balog Zoltán miniszter ócsai köszöntő beszéde

az Ócsai hitvallás 110. évfordulóján tartott ünnepi istentiszteleten 2015. április 24-én

Az az igazság, hogy már régóta szerettem volna eljutni a magyar baptistákhoz, hogy kifejezzem azt, amit hívő emberként mindig is tudtam, de miniszterként, a kormány tagjaként még nem volt lehetőségem a nyilvánosság előtt elmondani, és ez a következő: A magyar baptisták jelenléte (és ez a jelenlét a hitet és a szolgálatot jelenti) erősíti és jobbá teszi Magyarországot. Ebben a sorrendben. Hite és szolgálata. Mert, hogy amit mi tudunk, –  és ez egy mély tudás, és kaptuk ezt a tudást, ezt nem magunktól találtuk ki: hogy életváltozás nélkül nincs hiteles szolgálat. Ez a régi-régi vita tulajdonképpen az Újszövetségtől indul, hogy az ember hite és cselekedete kérdésében mi azon a talajon állunk, hogy először a hit és utána a cselekedete. Hogyha ez fordítva van, akkor a szolgálatból üzlet lesz, akkor a szolgálatból önérdek lesz, akkor a szolgálatból öncél lesz, de hogyha a megfelelő sorrend van , ha a legfontosabbal kezdjük, és utána jönnek a fontos dolgok,  akkor a hitnek kell az első helyen lenni. Azért nem megtérést mondtam, hanem életváltozást, mert ez egy fontos dolog ma Magyarországon.  Akik missziói lelkülettel élnek, azok tudják, hogy mire gondolok, hogy a hagyományos keresztyén bibliai szavainkat, kifejezéseket, gondolatainkat le tudjuk fordítani arra a nyelvre, amit megértenek azok, akiknek semmi fajta ilyen típusú képzettségük nincsen. Úgy fordítanám le a hívő embereknek az értékét ebben az országban, hogy vannak egy országban olyan emberek, akik rendben vannak. Rendben vannak az Istenükkel, rendben vannak a felebarátaikkal, az embertársaikkal, akkor ez jó az országnak. Ha ilyen emberek vannak egy országban, akkor ez jó még egy olyan kormánynak is, ahol nem feltétlenül hívő emberek vannak. Fontos dolog, hogy képesek legyünk bemutatni a hitünknek az értékeit olyan embereknek is, akik ezt még nem ismerik, akik ezt még nem osztják.

Szeretném felhívni ebben a köszöntőben a figyelmet egy olyan tudósra, aki a 21. század elején, a huszadik század végén különös erővel mutatta meg azt az egész ország nyilvánosságának, hogy micsoda értéket jelentenek egy ország számára a hívő emberek.  Kopp Máriáról van szó, aki szociológiai tanulmányok egész sorában arról írt, és férjével együtt statisztikákkal, fölmérésekkel, értékkutatásokkal kimutatta, hogy a hívő ember, a hívő közösség egy országban sokkal kevesebb kockázatot jelent az egészségbiztosítás számára. Sokkal ritkábban betegek az ilyen emberek, sokkal kevesebb a családi konfliktus, egészen másképp nevelik a gyermekeiket, más a munkaerkölcsük, a munkakultúrájuk. Mindez hozzájárul egy ország erősödéséhez és emelkedéséhez, és ez egy nagyon fontos dolog. Ha ilyen egyének, ha ilyen közösségek vannak egy országban, akkor az az ország erősebb, akkor az az ország jobb. Az jó a nem hívőknek is.

És akkor, ami a mai napnak a témája, néhány szó az elismerésről.  Az elismerés az egy fontos dolog, de nem a legfontosabb. Ha jól tanulmányoztam, akkor a magyarországi baptistáknak a történetében az a testvéri vita, ami kibontakozott 110,120,130 évvel ezelőtt, hiszen régebbi a baptista közösség Magyarországon, mint az elismerés és ez egy nagyon fontos dolog. Ez már a legfontosabb dolog felé közelít, hogy nem attól van valaki, hogy kívülről elismerik, hanem attól van valaki, hogy élő hite van. Hogy élő közösség.  Az elismerés, az állami elismerés az egy fontos dolog, de nem a legfontosabb dolog. Azt szoktuk mondani, hogy Jézus, – nem beszélve az apostolokról – első útja nem a jeruzsálemi vagy a római hatóságokhoz vezetett, hogy adjanak engedélyt a szolgálatra.  Elkezdték, aztán kiderült, (Gamáliel tanácsa), hogy ezt a dolgot nem lehet egy generációval megszüntetni, kettővel sem lehet megszüntetni és bizony most már kétezer éve nem lehet megszüntetni. Biztos vagyok benne, hogy a baptisták elismerése az nem 110 évvel ezelőtt kezdődött, hanem kétezer évvel ezelőtt, ott Názáretben, Betlehemben és Jeruzsálemben.  Mert, hogy ez a legfontosabb. A sorrend itt is nagyon fontos. Fontos, hogy tudja meg mindenki, ez nem egy zugolyában lett dolog, hogy Károli Gáspár szép kifejezését használjam, ez a nyilvánosságra is tartozik, de a legfontosabb azért mégis csak az az elismerés onnan fentről. Pál apostol maga is küzdött azért, hogy bemutassa a krisztusi hitnek az előnyeit az emberiség számára. A magasabbrendűségét, filozófiai megalapozottságát, hasznosságát, de azért a lényeg azért mégis csak belül kezdődik. Én most tulajdonképpen fontos dolgot képviselek, mint miniszter, de nem a legfontosabb dolgot. A legfontosabb dolgot Önök képviselik.

Miért is, mert mit jelent az elismerés? Az elismerésben jogilag két dolog játszik szerepet. Két olyan dolog, ami fontos, de nem a legfontosabb.  Az egyik a létszám. Az egy matematikai kérdés. Egy állam számára, egy kormány számára akkor lesz releváns egy közösség, hogyha elérik azt a számot, eléri a társadalmi ingerküszöbét. Ebből a szempontból nyilván a kilencvenkilenc az sokkal több, mint az 1. Jézusnál meg fordítva volt. Az egy fontosabb volt, mint a kilencvenkilenc aki rendben volt, vagy állítólag rendben volt.  Tehát a létszám az egy relatív dolog. Lehetnek valakik nagyon sokan és mégis hamis a hitük, vagy nincs is nekik.  De lehetnek valakik nagyon kevesen és mégis élő hitük van. Fontos dolog a létszám és érthető is, hogy az állam a létszám alapján is ítél, de nem a legfontosabb.

És aztán  itt van egy másik, egy régi egyházjogi vagy állam-egyházjogi kategória, amelyet úgy hívnak, hogy  tartósság. Hogy az állam nem rohan azonnal, hogy elismerje, hogy rögtön támogassa, hogy rögtön mindenfajta eszközökkel ellássa, hanem az mondja, hogy várjuk meg (megint csak Gamáliel tanácsa) várjuk meg, hogy mi lesz belőle, de ez  nem kell, hogy zavarja azokat, akik elindítottak valami újat, miközben tudják, hogy ennek az újnak köze van a forrásokhoz; a forrásoktól indult vagy oda akar visszatérni, mert a tartósság az egy nagyon fontos dolog és ebből a szempontból  a 110 év az egy nagyon fontos dolog, de nem a legfontosabb. Fontos, és azért is jöttem ide, hogy ezt aláhúzzam. Fontos, hogy megtudja a magyar közvélemény, a magyar nyilvánosság és egyre többen tudják meg, hogy a magyar baptisták 110 évvel ezelőtt elismertettek. Az akkori magyar állam által elismertettek, mert már akkor is úgy tekintettek rájuk, mint akik ennek az országnak nem a kárára vannak, hanem a javára, és ők vannak annyian, hogy érdemes őket elismerni.  Vannak itt olyan régóta és szolgálnak már olyan jól, hogy el kell ismerni.

Ott van leírva, hogy egyszer csak megszólal egy képviselő és megszólal egy miniszter, hogy én már korábban ismerem a békési baptistákat és én tudom, hogy nem kell őket leszektázni, tudom, hogy nem jelentenek veszélyt erre az országra. Ellenkezőleg, ennek az országnak a javát szolgálják. Fontos, de nem a legfontosabb. Mert az elismerésben megint csak több féle dolog van együtt.  Ott van a jogi elismerés, aminek kapcsán még ebben az ünnepi órában is egy félmondatot  megér egy aminek kapcsán ebben az országban manapság nagyon sok vita van. Mert összekevertünk valamit 25 évvel ezelőtt. Az, hogy mit jelent a vallásszabadság, mit jelent az, hogy mindenki ebben az országban szabadon gyakorolhatja, megvallhatja a hitét, közösségileg és egyénileg, és ez egy nagyon fontos dolog. De az, hogy egyébként a tartósság meg a létszám alapján egy állam kikkel működik együtt, annak még vannak más kritériumai is.  És azért, mert ezt 25 évvel ezelőtt ezt nem beszéltük meg egymással és nem tisztáztuk, ezért vannak ezek a viták. Hála Istennek a baptista közösséget nem érinti, legalább is közvetlenül nem érinti.

Az elismerésnek van egy jogi vonatkozása, de sokkal fontosabb az elismerésnek az erkölcsi vonatkozása. Úgy is mondhatnám, hogy az erkölcsi értékelés. Mert az elismerés a magyarban kettőt jelent. Jelenti ezt a jogi aktust, ami megújíttatott 2011-ben, 12-ben és ami elkezdődött 1905-ben, de az elismerés az jelent egy belső erkölcsi értéket is. Na, ez az igazi elismerés.  Amikor majd elismerik azok is, hogy is van? Látják a ti jócselekedeteiteket és dicsőítik… és aztán nem az van ott, hogy a baptista közösséget, hanem az ő mennyei Atyjukat.  Az az igazi elismerés, amikor nem engem ismernek el, hanem azt, aki bennünket arra buzdít, arra inspirál, aki bennünket küldött ebbe a világba.  Nagyon fontos az, hogy legyen egy ilyen elismerése a baptista közösségnek és ehhez valóban hozzájárul az a szolgálat, a szeretetszolgálat – milyen jó, hogy ezt így nevezik, nem segélyszervezetnek. És hozzájárulnak bizony az iskolák is ma már ahhoz, hogy a hétköznapi emberek, a közvélemény is megértse és tudja, hogy milyen jó hogy Magyarországon vannak baptisták, van Magyarországon baptista gyülekezetek szövetsége, mert ez által jobb lesz Magyarországnak.

Mit kívánhatnék ebben a köszöntőben, mint azt, hogy a fontos dolgokról, ami a szolgálatot jelenti, sohase feledkezzenek meg. De a legfontosabbról végképp nem. Ezt úgy hívják, hogy „egy szükséges dolog”, ezt mindig újra és újra tanulni kell nekünk, mert nagyon hasznosak akarunk lenni, nagyon várjuk az elismerést, a visszajelzést és néha a fontos dolgok a legfontosabbak elé kerülnek. De ha a legfontosabb dologról nem feledkezünk el, akkor még sok fontos dolgot fogunk együtt csinálni együttműködésben kormány, állam és a keresztyén közösségek, ezek között a baptisták. Isten éltesse Önöket!

Marosi Nagy Lajos

Az eredeti cikk a baptist.hu oldalon jelent meg.